Páfrányoktól a kerítésig: ezért nem hagyom télre az elszáradt gazt

Két éve az őszi szünetben mentünk először a fővárosi kiállításra, és azóta minden októberben ez a program.

A kislányom akkor még csak a nagy csontvázakat kereste, most viszont már a tárlók előtt is megáll, ahol a levéllenyomatokat mutatják.

Az idei látogatáson egy páfránylenyomat előtt ragadt le a legtovább.

A tárlóban egy több mint 150 millió éves levélminta feküdt, mellette pedig egy mai páfrány szárított darabja, és a kettő között alig volt látható különbség.

A tárlatvezető azt magyarázta, hogy a páfrányok azért maradtak fent ennyi ideig, mert nem próbálnak versenyezni: megelégszenek az árnyékkal, a nedvességgel, és kivárják, amíg a nagy növények kidőlnek.

Ez a mondat hazafelé, a kocsiban is előjött.

A kislányom azt kérdezte, hogy akkor a mi kertünkben is nőhetnének-e páfrányok.

Azt mondtam neki, hogy elvileg igen, csak előbb rendbe kellene tenni a hátsó sávot, mert oda évek óta nem tesszük be a lábunkat.

Ott ugyanis nem páfrány nő, hanem másfél méteres, elszáradt gaz, amit két éve nem vágott le senki.

A szomszéd pont ezt a sávot emlegette, amikor a kerítésnél beszélgettünk.

Ő minden évben november elejéig levágja a magas száraz növényzetet, és el is magyarázta, miért.

Ha a gaz télen ott marad, a hó ránehezedik, összefekszik, tavasszal pedig egy szűrős, nedves réteg lesz belőle, ami alatt semmi nem indul el rendesen.

Én addig nem gépben, hanem sarlóban gondolkodtam, de az első fél óra után beláttam, hogy ez nem fog menni.

Este beírtam a keresőbe azt, hogy benzinesfűkasza, ahogy éppen eszembe jutott, egybe.

A szomszéd tanácsa és a lista, ami eldöntötte

A benzinesfűkasza kereséssel a Péter Láncfűrész fűkasza kínálatához jutottam, és ott a szomszéd tanácsa is értelmet nyert.

Ő azt mondta, hogy a másfél méteres, elfásodott gazhoz ne a legkisebb gépet vegyem, mert azzal csak szenvedni fogok.

A listán ez könnyen ellenőrizhető volt, mert minden gép mellett ott a köbcenti, a lóerő és az ár.

A belépő szinten a Bluebird BC 280 B 27,4 köbcentis, 1,3 lóerős bozótvágó kifejezetten jó áron szerepel.

Egy fokkal feljebb a Stiga BC740B 35 köbcentis, 1,6 lóerős gép, valamint a japán gyártmányú Maruyama MX36E 35,5 köbcentivel és 1,9 lóerővel szintén megfizethető áron érhető el.

A szomszéd szerint a kerítés melletti sávhoz a középső kategória kell, mert ott nem a fűvel, hanem az elszáradt, vastag szárral kell megbirkózni.

Elmagyarázta, hogy a köbcenti önmagában semmit nem jelent, ha közben nem nézed meg a lóerőt is, mert két azonos hengerűrtartalmú gép között jelentős különbség lehet.

A listán ezt könnyű volt összevetni, mert mindkét adat ott áll egymás mellett.

Az is kiderült, hogy a kínálat legnagyobb része benzinmotoros, tehát nem az akkumulátoros és a motoros gép között kellett választanom, hanem a teljesítmény-kategóriák között.

Az is szempont lett, hogy a rezgéscsillapított kivitelek külön jelölve vannak, mert a hosszabb munkánál ez érződik a kézen.

A szomszéd erre annyit mondott, hogy két óra vágás után az ember már nem az erőt hiányolja, hanem azt, hogy legyen ereje másnap is felvenni a gépet.

A részleteket telefonon egyeztettem, mert a Péter Láncfűrész oldalán az áll, hogy hétköznap elég megcsörgetni őket, és 14:00 és 16:00 között visszahívnak.

Aki személyesen szeretné átvenni a gépet, annak a tarcali cím lesz a fontos, a megadott nyitvatartási időn belül természetesen.

A hátsó sávot végül október utolsó hetében vágtuk le, két részletben, mert a lombhullás miatt közben gereblyézni is kellett.

A kislányom azt mondta, hogy most már tényleg olyan, mint egy erdő alja.

Nem tudom, lesz-e ott valaha páfrány, de a szomszéd meg a Péter Láncfűrész listája együtt legalább odáig elvitt minket, hogy tavasszal legyen mibe elültetni. Ezt a profi csapatot pedig nem csak tavaszig ajánlom szívesen, hanem innentől bármikor.